Nem tökölök, írók!

Mikor kimegyek a természetbe, hol nincsenek autók, gyárak,üzletek. Csak én és a csend. Itt áttudom gondolni, mit cselekedtem rosszul s hogy tehetném jóvá. Felmerül bennem a kérdés: mások miért nem állnak meg fellélegezni?

Sajnos a mai világba ha valaki elesik azon átsétálnak. Most őszintén, miért kéne beállnom a sorba? Elfogadom, hogy rossz szemmel néznek majd rám mert én önmagam akarok lenne saját gondolatokkal és véleménnyel. Nincsenek világ megváltó terveim.  Csak egy békés élet képe lebeg előttem, ahol a családomat a szeretett , a béke , a boldogság veszi körül. Hát ez oly nagy bűn?  

Vagyok, aki vagyok

Hey ho!
Egy hétköznapi lélek, különleges névvel.
Egyszerű kis élet, amit én most élek.
Álmodom és élek, harcolok és félek.

Szeretném megosztani veletek a gondolataimat, érzéseimet, élményeimet. Sajnos nem vagyok valami jó író, de szívemet is belefogom adni a bejegyzéseimbe.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv Norina